Hányszor hagytam tovatűnni
percet, hasztalan!
Hányszor jártam sebek mellett
tétlen, hangtalan!
Hányszor szóltam, kiáltottam
Hallgatás helyett
Pedig tudtam: nem kell szólnom
akkor, csak neked.
Hányszor késztettél, hogy adjak
csekélyet, kicsinyt,
s én nem tettem! - Emlékeztem:
nevetnek megint...
Vádol a sok tovtűnt perc,
vádolnak sebek,
ki nem mondott s kimondott szók,
vádolnak nevek,
el nem mondott imádságok
le nem írt sorok...
- Légy irgalmas, Uram, Jézus;
rossz szolgád vagyok.
(A szolgálat útján. 12 oldal)