Uram, mondd még egyszer,
Csak még egyszer mondd:
„Péter szeretsz-e még?”
Uram, kérdezd még egyszer,
Csak egyetlen egyszer!
Úgy várom, nagyon rég!
Uram, mondd még egyszer,
Hogy nem fáj már szíved,
S felhőtlen felettünk az ég,
Amikor újra kérdezed Uram,
Csak egyetlen egyszer:
„Péter, szeretsz-e még?”
Uram, mondd még egyszer,
Hogy hozzád újra jöhetek,
A parton tüzed értem is ég.
Uram, mondd csak egyszer
S felemelem fejem ha kérded:
„Péter, szeretsz-e még?”
Ha csak egyszer, mondanád
Egyetlen egyszer újra rólam,
Hogy rám egy szavad építenéd,
Szívem bűnében sajdulna meg,
Szelíd hangodtól én Uram:
„Péter szeretsz-e még?”
Uram, mondd még egyszer,
Zúzzon össze kérdő szavad,
És tőle szívem tüze újra ég,
Ha kérded tőlem újra egyszer,
Most, e meggyötört csöndben:
„Péter, igazán szeretsz-e még?”
Kérlek, kérdezd még egyszer!
Összetörve, hadd mondjam el,
Hogy jobban, mint akkor, rég,
Szeretlek Uram, egyedül Téged,
Sebzett szívvel, vallom Néked,
Én - Péter, Uram szeretlek még!
Ne bízz rám már semmit Uram,
Nem tudok én jól vigyázni rá,
S ha szavad elhangzik egyszer még,
Én csak azt tudom, oly sokszor
Péter voltam, nem kőszikla Uram.
Most jobban szeretlek, mint rég!
Szeretlek, mert hű vagy és igaz,
Mert megkérdezted tőlem újra,
Életem kegyetlenül nehéz éjjelén...
Lásd összetört, görcsös zokogásom,
Lásd csak ezt adhatom most Neked:
Uram,
mindennél jobban szeretlek én!