Mikor lehull a hó, minden oly szép , oly jó.
Szívünk örömteli dobog, szenünkben könny ragyog. Karácsony ünnepén fakadjon új remény, és minden ember tudja meg, Isten nagyon szeret. Ő adta Máriát, ki szülte szent Fiát egy csillagfényes éjszakán, istálló jászolán. Csodás nevet kapott, mely mindent beragyog. Az Ő neve Immánuel: Isten sosem hagy el! Karácsony ünnepén, légy gazdag vagy szegény, örüljünk együtt boldogan, mert hű Megváltónk van. Ki adta életét, szíve szeretetét, hogy megmentse az életünk, és boldogok legyünk. Tudod, szeretlek szívemből Téged,
Úr Jézus dicső Király., Szivárvány hídként, kegyelmességed Az égből a földig áll. Kar: Forrón dicsér imám Szálljon erőd reám, Emelj a mennybe, színed elébe Úr Jézus dicső Király. Nincs bennem érdem, alig hogy értem, Tervedben miért vagyok? Mennyben körötted, szolgálnak szebben Szolgáló szent angyalok. Kar: Hangod már értem, mikor igédben Hozzám is szól a szavad., Meglátlak egykor, kit most, mint fátyol Előlem, még eltakar. Kar: Dicső az óra, ha virradóra Egek-egéből leszállsz, Elviszed azt, az eklézsiádba Kit végig hűnek találsz!. Kar: 1. Szent vagy, szent vagy, meghajtom magam Előtted, Uram!
Halleluja, eljöttél azért, hogy mindent újjá tégy! Refr. Immánuel, Jézus Krisztus, Te soha nem hagysz el. Pásztorom vagy, figyelsz mindig rám, Immánuel! 2. Fel nem foghatom, hogy a hatalom Tiéd mindenen! Mégis úgy szeretsz, nevemen hívtál, megyek, csak vezess! /: Szent vagy, szent vagy, Te vagy méltó, nincsen hasonló! :/ |
|