|
A CÖVEK
Bódás János Két munkáskéz nehéz súlyokkal izzadva vert egy oszlopot. Az oszlop ingott. Újraverte de tág volt a föld és nem fogott. - Cövek kell ide - szólt az ember, az kitölti majd a réseket, s az oszlop állni fog s kibír majd vihart és földrengéseket. Köröskörül megcövekelték s most ha mellette elmegyek mintha valamit mondanának az erős kemény cövekek. Néznek rám a földből kiállva kitartón, mozdulatlanul s ott állok, mint a megigézett s a szemem látomásra gyúl: Cövek kell! Mindenütt cövek kell! Kemény, erős, dacos vas-ék hogy az Oszlop meg ne inogjon verje bár mennykővel az ég. Ember-cövek kell, ki a révbe önnön-magát mélyre veri, hogy ne ropogjanak még a világ eresztékei. Mindenütt ezer rés sötétlik minden félelmesen inog. A föld, a rend, a Hit, a jóság az ezeréves oszlopok! Nemes eszmék és igazságok tövén már hézagos a föld s ha egy esztelen, vad vihar jön percek alatt mindent kidönt. Cövek lehetsz! Megérzed-e hogy ez a legszebb hivatás, hogy ezért vagy, hogy erre szültek s hogy nem pótolhat senki más. Mert sok a rés s te kellesz mégha csak szálkányi is életed a hazád nyelved oszlopát azzal is erősítheted! Állj be tömődj be hát a résbe légy bár gyermek, ifjú, öreg s tartsd a helyed minden veszélyben, tarts ki mindvégig híven keményen mint a Cövek!  SZIKRATÁVÍRAT  URAM, CSAK EGY VAGYOK…  AGGÓDÓ SZÍV  Isten műhelyében
Túrmezei Erzsébet Olyan jó élni Isten műhelyében, ott formáltatni hűséges kezében kemény vésővel, döngő kalapáccsal, szerető, szelíd, szent simogatással. Látni, hogy íme szobrok száza készül, néhány vonással naponta egészül. A Mester keze percre sem pihen meg. Eszközei munkálnak, nem pihennek. Tudni, hogy kemény, ormótlan kő voltam, akaratjára soha nem hajoltam, dacos énemről lepattant a véső. És hálát adni, hogy még most sem késő. Csodálni Őt, amint szeretve fárad, amint nem sajnál drága életárat odaadni, értem és odaadni másért: egy megtörésért, hozzáfordulásért. Csodálni Őt, ki annyi büszke lelket szeretetével örök rabul ejtett. Sziklatömböket döntött le a porba, hogy átformálja szépséges szoborba. Igen, csodálom Őt. Csak Őt csodálom.  Aki éjszaka ment Jézushoz
Vas István Éjszaka, hogy meg ne lássák. Elvégre nem akárki volt. Főember a zsidók között. De Nikodémusz nem ügyeskedő ész, Okosságtól korlátolt értelem: Tudta, hogy csak Istentől jöhet Az új tanító. Hallani akarta. Tanulni tőle ment éjszaka hozzá. De nem tudta, hová tegye, Hogy aki meg nem születik ujonnan, Isten országát nem láthatja meg. „Hogyan szülessen az ember, ha vén? Anyjának méhébe másodszor is Bejuthat-e, újjászületni onnan?” És kóválygott a feje a szavaktól. Hogy test az, ami testtől született, De ami a lélektől, lélek az, És szél fú, ahová akar, zúgását Hallod, de nem tudod, honnan hová, S ahogy a pusztában Mózes a kígyót Bottá emelte, az ember fiának Emeltetnie úgy kell fölfelé, És mindezt szeretetből – a Fiú Nem kárhoztatni jött el a világot, De megtartani. A látogató Felelt-e rá? Néhányszor bizonyára Közbeszólt, mert bátor elme volt, Csak öreg már s nem látta be, mi szükség Víztől és lélektől újjászületni. De nem jegyezték föl a szavait, Nincs nyoma, hogyan lépett ki az éjbe: Nem érdekelte őket Nikodémusz. De felbukkan megint egy pillanatra A főemberek között, Mielőtt megindul a hajtás. Nem jegyezték föl, csak egy mondatát: „A mi törvényünk kárhoztatja-e Az embert, ha meg nem hallgatja őt, Kitudni, mit cselekszik?” De kifizették: „Csak tudakozódj, Támadt-e próféta Galieából?” Leszavazták őt, aztán hazementek. És aztán a történet folyt tovább, Ahogy kellett, és megmaradt a holttest, És titkon eljött, aki éjszaka Járt Jézusnál, és mirhát, aloét Hozott magával, holtaknak valót, S eltűnt, nem kérdezték, honnan hová: Nem érdekelte őket Nikodémusz. És aztán folyt a történet tovább.  A FORRÁSHOZ
Túrmezei Erzsébet " Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat." Sören Kierkegaard Tiszta- bővizű csodálatos Forrás, keresd tovább a szomjasakat! Látod, mennyien vannak! Posvány vizével oltják szomjúságuk. Szomjaznak, életre, szeretetre, irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra. Szomjazók számlálhatatlan serege! Mi lesz velük, ha rád nem találnak?! Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket, ahogy szüntelen útban vagy feléjük, meg se várva, hogy ők keressenek! Milyen csodálatos titok! Boldog akit már megtaláltál, s nem posványok mérgező vizét issza! Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé, és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad. Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta, keresd tovább a szomjasakat!  |
 BOLDOG VAGYOK - Máté 5:2-12 (Losonczi Léna) Boldog vagyok, mert szememet fel, a hegyekre emelem, lábadnál hallva tanításod, édes Megváltóm, Mesterem. ------------------ Boldog vagyok, mert szegény lelkem Általad gazdag lehetett, boldog, ha bűnöm miatt sírok, mert vigasztalást nyerhetek. Boldog vagyok, ha a szívemben alázat, csend és béke van, boldog, ha embertársaimhoz mindig szelíden szól szavam. Boldog vagyok, mert szent Igédre lelkem naponta éhezik, s az igazságra szomjazó mind – tudom – megelégíttetik. Boldog vagyok, ha megbocsátok, mert én is irgalmat nyerek, boldog, mert megtisztított szívvel meglátom majd Istenemet. Boldog vagyok, mert megváltottként békességre igyekezem, és Jézus Krisztus érdeméért gyermekének neveztetem. Boldog vagyok, ha Őérette háborúságot szenvedek, ha kicsúfolnak és megvetnek a hitemért az emberek. Boldog vagyok, ha szidalmaznak, ha gonoszt szólnak ellenem, mert tudom – Jézus megígérte –, a mennyországban lesz helyem. --------------------- Boldog vagyok, ujjong a lelkem, mert a jutalmam végtelen, bőséges lesz ott fenn a mennyben, hol dicsérhetem Istenem!  LEHETETLEN  VALAMIT NEM ÉRTEK  A MINTA
Túrmezei Erzsébet Mindig mosolyog és szeretve szolgál, tekintetében távol fény ragyog. lényéből már a menny nyugalma árad. El sose fárad. Megsérteni semmivel nem lehet, hisz nincsen benne kit megsérteni, nincs énje. Földhöz nem köti már semmi. Kész hazamenni. Nincsen neve. Krisztus nevében él. Krisztus kezének csendes eszköze. Krisztus lényének visszasugárzása: Hűséges mása. Ím, itt a minta. Áldó két kezed, én Mesterem, vezesse hát a vésőt! Fájjon, ha fáj, én kegyelmedet zengem. Készíts el engem!  „Új nyelveken szólnak”
Siklós József Nyolcvanhat éves, S új nyelveket tanul. Anyanyelvén – de ajkán mégis új: „Köszönöm – örülök – adok, Elégedett és hálás vagyok...” Nem mondta férjének, gyermekének, embernek, Istennek sem mondta, így teltek fölötte az évek, békétlen volt, önző, mogorva... S figyelni kezdett az Igére, körülölelte sok imádság, és fölfedezte, mit jelent a gyöngéd szeretet, megbocsátás. Vélnéd: már ilyen idős korban újat tanulni úgyis késő? - Nikodémus is vén korában hallott az újjászületésről... Nyolcvanhat éves s új szavakat tanul. „Vén korban zöldellők lesznek, hirdetvén: Jóságos az Úr!”  A KÖNYVEK KÖNYVÉNEK CSODÁLATA
Túrmezei Erzsébet Legyőzhetetlen! Égi dimenziók, örök arányok Isten diktálta, ember-írta Könyve! Küzdünk ellened porszemek, parányok... taposunk vérbe, sárba, könnybe, és nem bírunk veled. Te élsz korok felett és föld felett. Tavaszból őszbe fordul a világ. Lombjuk hullatják óriási fák. Az emberiség évezredes tölgye lassan libegve ejteget a földre életeket és népeket. te élsz népek felett és lét felett. Kezembe veszlek, és álmélkodva csuda-áhítat száll a szívemre. Így olvasta fakó irásidat Ágoston egyszer... így a reformátor... S hol egy ezüstszem századok porából? Eleven-új vagy, s diadalmas-frissen Szólsz a szívemhez, mintha énnekem Íratott volna mai nap az Isten. Úgy változunk mi emberek. Az apák mások és a fiak mások. Ma nagyok vagyunk, holnap porszemek, ma törpe senkik, holnap óriások. Azt hisszük, még a kelő napba nézünk, De orvul, észrevétlen este lett. Te élsz múlás és változás felett. Hol, aki téged legyőzött, tér, idő, ember - akárki?... Hát azok ezreit, lehet-e megszámlálni, belátni, akiken te vettél diadalt? Legyőzött lelkemen győztesen Te zendíted ezt a dalt. A Te győzelmed a békém. A Te diadalod az életem. Kezembe veszlek hívő áhítattal, s hatalmad hirdetem. Te élsz korok felett és föld felett Te élsz népek felett és lét felett. Mindenre, amit kérdezve kerestem, Te győzhetetlen, Te vagy a diadalmas felelet. |
