Túrmezei Erzsébet 

Uram, búcsúzik az élet, 
mert a gyümölcsök megértek, 
meleg nyárnak vége lett. 
Elszáll a vándormadár is, 
és megborzong a virág is. 
Hullanak a levelek 
aranyszínű szemfödélnek. 
Egyre csendesebb az ének. 
De borongós ég alatt 
most az őszért áldalak. 

Üzensz sárguló levélen, 
és elémírod az égen 
vándormadarak jelét, 
hogy mélyen szívembe rejtsem, 
vándorvoltom ne felejtsem, 
vándoroljak Tefeléd. 
Mind korábban itt az este. 
Megért a szőlő gerezdje. 
Hadd mondjak, Uram, neked, 
mindezért dícséretet. 

Köszönetet a ködért is, 
a lehulló levélért is, 
minden gyümölcsért a fán. 
Röptéért vándormadárnak. 
Hirdessétek, könnyű szárnyak, 
hogy van melegebb hazám! 
Át a ködön, át az éjen 
édes zengéssel kísérjen 
dérbelepte réteken 
őszi hálaénekem!

(Dénes Ferenc)

Hogy szent szíved bús könnyeimre 
még mindig figyel, 
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra, 
nem ölsz meg, mint halálra méltót, 
de megtapostad ama régi kígyót, 
mely tönkretette emberéletünk…
Hogy szívemben van égő vágy utánad, 
hogy mindent, mindent megtalálok nálad, 
mire szükségem van…
Hogy bűneimet még meg tudom bánni, 
az elveszettek sorsát tudom szánni, 
hogy szabad sírni, szabad mosolyogni, 
s gyarló életemet Tehozzád vonszolni, 
hogy egedből még rám ragyog a nap, 
s aki hozzád jön, mind kegyelmet kap…
Hogy van még ruhám és van kenyerem, 
hogy van még IGE és van KEGYELEM, 
s hogy e kegyelemből, 
Fiad érdeméért 
– ígéreted szerint – 
a mennyet elnyerem: 
KÖSZÖNÖM, ISTENEM!

(Túrmezei Erzsébet)

Új éneket, újat!
minden reggel újat!
Új hajnal hasadtán
új titkok tárulnak.
Új virágok nyílnak,
ha régiek hullnak,
új öröm, új hála
ha sebek gyógyulnak.
Énekek ébrednek:
új ének az Úrnak!

Új éneket, újat:
új szívvel, élettel!
Üdét, mint a harmat!
frisset, mint a reggel!
Új kegyelem árad,
új hittel előre
csodáról-csodára,
erőről-erőre.
Remények csendülnek,
életek újulnak,
Énekek zendülnek,
új ének az Úrnak.

(Kárász Izabella)

Köszönjük Néked, örök Isten,
Hogy egy új évvel megáldottál,
Hogy szolgálhat a lelkünk Néked
S megláthatunk a csillagoknál.

Leborulunk a hideg kőre,
Tiszta szívünket felmutatjuk,
Köszönő szavunk csendes mégis:
Tudjuk, hogy válaszod megkapjuk.

Az élet ezer útvesztője
Ez új évet is megkísérti.
Add, hogyha elköszönünk tőle
Szívünk maradjon tiszta, égi.

Milyen öröm, hogy megint itt van
Egy új éve a kegyelemnek.
Áraszd reá e bús világra
Minden áldását az egeknek.

Hirdetjük szent és igaz vággyal,
Hogy Tiéd legyen minden itten;
Hogy egy új évvel megáldottál
Köszönjük néked, örök Isten!

(Túrmezei Erzsébet)

Betelt a régi füzetem.
Ma este megnézegetem,
és holnap újat kezdhetek:
háromszázhatvanöt lapos,
ugyanilyen új füzetet.
Lemásolnám most szívesen
a régit, de nem tehetem.
Marad már, amilyen marad.
Ott a Mester kezével írt
sok „láttam” a leckék alatt.
Sorakozik nem egy lapon
féligvégzett feladatom ...
a rendetlen, elégtelen ...
És ezt a régi füzetet
vizsgára vinni kell velem.
De holnap újat kezdhetek:
ugyanilyen új füzetet.
Tiszták, fehérek a lapok.
Nem szeretném elrontani.
Holnap már abba írhatok.
Talán ha jobban figyelek,
ha eztán korábban kelek,
frissebb leszek, igyekezem,
rendesebb lesz a feladat
és ügyesebb lesz a kezem.
Tollat fogok és leírom,
— ragyog a név a papíron — :
„Jézus nevében kezdem el.”
Tudom, hogy rest és rossz vagyok,
s úgy érzem, félni mégse kell.
Háromszázhatvanöt lapon
a leckét Vele írhatom.
Ô vezeti gyenge kezem.
„Jézus nevében kezdem el.”
Jézus nevében végezem.

(Bódás János)

Meghódolok Uram előtted. 
Hatalmad látom, ismerem. 
Neked köszönhetem, hogy lettem: 
Te vagy teremtő Istenem. 
 
Neked köszönhetem hogy élek,
s ezer halálos buktatón 
nem vesztem el, - hiszen Te voltál 
megtartóm és oltalmazóm. 

S mert az ördög zsákmánya lettem, 
és veszni tért az életem, 
- hogy megszerezd, - a véred árán 
megváltóm is lettél nekem. 

Áldásodat meg nem becsültem, 
eltaszítottam kezedet, 
Te türelmesen csak megáldasz, 
mert jóság vagy és szeretet. 

Vigasztalás az is, ha méltán 
meg-megdorgálsz, s ha néha versz, 
mert bíztat a hit: gyermekednek 
tekintesz, s mint Atyám, nevelsz. 

S ha majd az életem kialszik, 
nem zár pokol, se sírhalom. 
Tenálad vár az üdv, az élet, 
mert Irgalom vagy, Irgalom. 

Hála neked, Uram Jézus:
mindenért, amit megadtál, 
mindenért, amit elvettél, 
mindenért, amit megbocsátottál, 
mindenért, amit megakadályoztál, 
mindenért, amit megengedtél, 
mindenért, amit megelőztél, 
mindenért, amit ajándékul adtál,
a miattam, helyettem, érettem, 
hordozott keresztedért, és 
a hajlékért, amit a mennyben 
nekem elkészítettél. 
El nem múló örök hála neked, 
Uram Jézus, hogy engem is 
szeretetedbe fogadtál!