(Almási Mihályné)

Mennyegző van, örömünnep!
Én is örülök veletek,
És szívemből köszöntelek,
kedves mátkapár.
 
Fogjátok meg Jézus kezét,
Élvezzétek szeretetét,
mely beragyogja szívetek,
mint a napsugár.
 
Így lesz áldott az utatok,
napfényes az otthonotok,
és az egész életetek
boldog és vidám.

(Vajdai Zita, 2010.05.10)

Férfi és nő két különböző egyed,
Mindkettőben van pozitív és negatív töltet.
A plusz kiegészíti a másik hiányát,
Hogy az ne szenvedje annak a hátrányát.
Férfi és nő ketten egyek,
Ketten képesek létrehozni egy új egyedet.
Nemüktől függetlenül mindketten emberek,
De egymás nélkül hiányt szenvednek.
Közöttük egy kohéziós erő működik,
Amitől az egyik a másikhoz vonzódik.
A különbözőség egy fennálló alaphelyzet,
Mert nincs két egyforma egyed.
 
A férfi és nő közötti harmónia titka:
A másik elfogadása és tudatos boldogítása.
A feszültség oka pedig: egymás idomítása,
Aminek mindig megvan a negatív hatása,
Mint ahogy előbb utóbb pozitívan hat,
Ha a boldogítás a partner célja, és elfogad,
Mert a kölcsönhatás elve alapján, ami hat,
Az, akár a bumeráng, visszahat!...
 
Cselekedetünket kell tükrözze saját vágyunk,
Olyan bánásmódot tanúsítsunk, amilyenre vágyunk.
Egy kapcsolat sántít, hogyha féloldalas,
Ha az egyik fél mindig ad, a másik csak elfogad...
Vagy, ha az elvárás szintje a másik képességéhez magas,
Mert a képesség a férfi és nő tekintetében nem ugyanaz.
 
A jó szándékú készségen múlik a harmónia,
Azon, hogy képes-e az ember a különbözőséget elfogadva
Gyönyörködni a másik másságába?
Nem akarja-e átformálni, saját képmására?
Igyekszik-e kompenzálni a másik hiányosságát,
Elfogadva a saját tökéletlen, hiányos voltát?
 
Ha a társunkban tiszteljük Isten egyedi teremtményét,
Ha beszédünkben, tettünkben Istent dicsőítő életet élünk,
Akkor lesz harmonikus és kiegyensúlyozott életünk!

(ifj. Bartha Sándor)

A virágok ünnepe ez;
lelketek viruló virágaié.
A szívek ünnepe ez;
együtt dobbanó, vágyódó szíveiteké.
A család ünnepe ez;
a fészekből kiröppenő ifjú madaraké.
A menny únnepe ez;
az égé, a földé, a tietek, a miénk...
Mindenkié.

Szívetek aprócska szikráját örömnek
megáldja az ég ma
s meglátni, hogy nő meg,
ha tiszta a ruhátok,
tiszta a gondolat,
makulátlan a jellem
s nincs álarc, mialatt meghúzódna
sötét érdekerdő,
mi az élet egén, csak árnyéktartó felhő.
Mert mit ér az ünnep,
ha üres a szív?
Ha a belső érzés szeretni nem hív?
Mit ér a szövetség, ha nincsen alapja,
s mi lesz az otthonnal,
ha nem Isten karja
védi, vezérli, s ha az életúton
nem Ő az, ki a sok göröngyöt
egyengetni kezdi.

Istennel járjatok.
Az út így könnyebb lesz.
A teher megoszlik, még akkor is,
ha az nehéz kereszt.
A menny rátok figyel.
Létetek, fogadalmatok,
imátok, vágyaitok
az égi folyosókon mind
ismertté válnak.
S a szavak, melyek ma
ünnepélyesen elhangzanak,
örökérvényű, aranybetűkkel
íródnak be - kitörölhetetlenül -
az égi könyvekbe.
Mert a menny is ünnepel ma.
Az angyalok is énekelnek.
Szent harmóniák hangjába
burkolózik az ég.
Ezért legyen fontos számotokra
ez a szent szövetség.
Mert a szövetség ünnepe ez.

És legyen ez az ünnep igazi,
szent ünnep.
Legyen ez a nap ma
napja az örömnek, az imának,
s a nyugodt, békés
Istenre hagyatkozásnak.