Sok hír szállt már
sebes idő-szárnyakon.
Sok gyötrő gondtól
süllyed emberi lábnyom.
Szinte por nyeli
el az emberi szívet.
Idegen hatalom
gyötrő béklyót kivet.
Vergődő szívvel,
vergődő bús járásával
nem találkozik
Isteni-adta képmásával.
Hitte, boldog lesz,
mert tudása határtalan.
Ma mindent ismer
de boldogtalan élete van.
Körös-körül csak
érdekből lett barátok
és szívet-fájdító
örök, keserű, isteni átok.
Testvér, testvér
ellen, földönfutó, bús élet,
az isteni képmás
így hát mind semmivé lett.
De az ígéret,
az áldott ígéret szava szólt,
ettől a magas
ég és a kopár föld dalolt.
Isten ígérte
nem lesz örök a földi kín,
nem ül örök
sötét a föld sóvárgó tájain.
Angyal karok
hirdették messze, boldogan
a drága ígéret
nagy, örök, ünnepnapja van.
Beteljesedett, ti
is zengjétek együtt emberek,
mert zeng a szózat
az örök Isten ismét veletek .
Budapest, 1975. október 21.