Az Alkotó gondolata,
Legyen-szava, keze-munkája,
A legdrágább titok,
A szunnyadó erő,
Mely mélyről surran fel,
S gyümölcse - érni fog.
Csodára nyíló szemekkel
Nézed, e világ előre megszabott
Rendjén, mint forog,
Forog és halad, múlik
A perc, az igéző pillanat,
S marad egy: a nagy titok!
Mert nézed a magot,
S már látod a virágot amint
Csodálatosan bomlani fog.
Az életet látni, ezt a
Drága, surranó Isteni erőt,
Ez felettébb nagy titok.
Amikor megáld az Isten,
És gyermeket ölelhet karotok,
Titkait bízza reátok,
Hogy ismerjétek kegyelmét,
És szívetek számára
Ne legyen többé nagy titok.
Legyen áldott minden perc,
S az úton Vele mindig
Sziklaszilárdan járjatok,
Így gyönyörű valóság lesz,
Az Isteni gondolat és tett,
Az örök élet, mely szent titok.