Egy hegyen áll
Mélyen a földbe szúrva.
A felsõ ága
Ég felé mutat,
Két karja tárul,
Hogy magához ölelje
A bénákat,
A koldust, vakokat,
A gazdagot,
A szegényt,
Az erõset,
A tudóst és a
Kicsiny gyermeket,
Hogy a fáradtnak,
Megterheltnek szívét
Égi balzsammal,
Írral töltse meg.
Két karja tárva
Feléd is ma még!
Nézz fel,
Ne menj,
Ne vesd el magadtól
Nagy szeretetét.
Két karja tárul
Feléd ma még,
Ó boldog,
Boldog,
Aki megragadja
Kinyújtott kezét!